3. fejezet: Az emberi megismerés alapjelenségei

A látás szerepe a valóság megismerésében

A látórendszer két fő részből áll. A perifériás érzékszervben, a szemben foglal helyet az optikai rendszer és a retina ideghártya : a retina tartalmazza a szenzorokat fotoreceptoroktovábbá a fényingerek feldolgozásához szükséges kezdeti neuronkapcsolatokat. A retinában helyet foglaló fotoreceptorok és idegi összeköttetéseik a központi idegrendszer részét képezik. A központi idegrendszer további részei, a látópálya és a kéreg elemzik és szintetizálják a retinában már előzetesen feldolgozott vizuális jeleket.

hogyan befolyásolja a máj a látást hogyan lehetne javítani a látáslátásomat

A látórendszer teljesítőképessége több szempontból is egyedülálló. A retinában a háromdimenziós tér kétdimenziós képpé alakul, majd a központi idegrendszeri pálya a kétdimenziós képből rekonstruálja a háromdimenziós érzetet.

A percepció nemcsak a retinából jövő jelzéseken nyugszik, hanem a nem primer látókéreg az ún. A látási illúziók a látás állandó jellemzői. A vizuális illúziókat a képzőművészetek sokkal előbb felismerték és alkalmazták, mint a kutatók. Emellett a központi idegrendszer képes arra is, hogy a figyelmet kizárólag a vizuális objektumok egy meghatározott részére irányítsa, és a többi rész — bár a retina felfogja a jeleket — figyelmen kívül marad, elnyomódik.

  1. Lehetséges egyáltalán objektív mércével mérni?
  2. Tananyagfejlesztés - Mozgásszabályozás - 5. | Sporttudományi képzés fejlesztése a Dunántúlon
  3. Stalnov szemész orvos
  4. Gyenge látás és harcművészet
  5. 3. fejezet: Az emberi megismerés alapjelenségei
  6. Jövőkép a művészek számára
  7. Az orvosi élettan tankönyve | Digitális Tankönyvtár

Valamennyi szenzoros rendszer közül a látórendszer alakítja át a legnagyobb mértékben a szenzoros sejtek ingerületét esetünkben a retinára vetített képet. Jellemző példája a vizuális csökkent látástól aktív tényezőjének a Rubin pszichológus készített.

A képre nézve vagy a látás szerepe a valóság megismerésében profilt látunk, amelyeket világos mező választ el, vagy sötét alapon lévő világos vázát. Lényeges, hogy egyszerre csak egyik változat látható. Ki lehetett mutatni, hogy amikor a kép az egyik benyomásról a másikra vált át, a látókéreg aktivitása változik: ezzel a neurofiziológia kiegészítette a régebbi pszichológiai ismeretet.

Váza vagy két arc? Váltakozó kép és háttér Az es évek kezdetétől fogva a látórendszer lett a legmélyrehatóbban vizsgált szenzoros rendszer. A látórendszer szerkezete és működése iránti érdeklődés fő oka az a tény, hogy az elektrofiziológiai és biokémiai módszerek alkalmazhatóvá váltak a retina és a központi látópálya vizsgálatára. Ezenkívül egyes neurofiziológusok, elsősorban Kuffler István S. KufflerD. Hubel a látás szerepe a valóság megismerésében T. Wiesel, továbbá munkatársaik felismerték, hogy a látórendszer paradigmája lehet a központi idegrendszer működésmódjának, és ezzel az idegi működések megismerésének.

A régebbi Gestalt-pszichológiai megközelítést sikerrel ötvözték a fiziológiai vizsgálatokkal. Mindezek következtében a fényingerek feldolgozásának folyamatáról, a látásról a látás szerepe a valóság megismerésében több ismeret gyűlt össze, mint az összes többi szenzoros működésről. A szem optikai rendszere A látás legelső feltétele, hogy a külvilág tárgyairól megfelelő élességű kép keletkezzék a retina fényérzékelő elemein.

A szem optikai apparátusa — hasonlóan a fényképezőgéphez — a külvilág fordított állású, kicsinyített és valós képét vetíti a retinára. A szem fénytörő közegei Fénytörés akkor jön létre, ha a fény egy adott törésmutatójú közegből pl. Ilyen esetekben a fénytörés egyrészt a törésmutatók különbségétől, másrészt a határfelület geometriai adottságától sík vagy görbült felület függ.

3. fejezet: Az emberi megismerés alapjelenségei

A szembe jutó fénysugárnak a retináig négy különböző törésmutatójú közegen kell áthatolnia: kívülről befelé haladva ezek a szaruhártya corneaa csarnokvíz humor aquaeusa lencse és az üvegtest corpus vitreum. A szem két fő törőközege a cornea és a lencse; a képalkotásban a nagyobb szerep a corneának jut. Mind a cornea, mind a lencse gyűjtőlencseként működik. A törésmutatók és a görbületi sugarak alapján a távolba néző szemen a cornea kb.

A fénytörés egysége a dioptria, a méterben kifejezett fókusztávolság reciproka. A távolba néző szem teljes fénytörése kb. Az optikai rendszer éles fókuszált képet vetít a retinára. Ideális esetben minden fénytörő közeg rövidlátás hadsereg transzparensde az életkor előrehaladtával homályok léphetnek fel a lencsében, amik csökkentik a retinára eső fény mennyiségét.

A lencse átlátszóságának csökkenése vagy megszűnése a szürke hályog cataracta. A lencsének saját vérellátása nincs, az oxigént és a tápanyagokat a környezetből diffúzióval veszi fel, és nagyon érzékeny mind az oxigén többletére, mind annak hiányára, valamint a vér glukózszintjének változásaira.

Betegségek és sérülések a cornea és az üvegtest átlátszóságát csökkentik, és a látás elvesztésével járhatnak. Fénytörési refrakciós hibák A normális szem emmetrop, mind távol- mind közelnézéskor a látott tárgyat élesen a látás szerepe a valóság megismerésében le a retinán.

Donald Hoffman Proves That We Live in a Simulation

Amennyiben az optikai rendszer a retina elé vagy mögé vetíti a tárgy képét, a szem ametrop. Az ametropia egyik formája a myopia rövidlátásekkor a távoli tárgy képe a retina elé kerül: ennek leggyakrabban az az oka, hogy a szem anteroposterior átmérője túlságosan hosszú. Ha az optikai rendszer a látott tárgy képét a retina mögé vetíti, hypermetropia távollátás jön létre: ennek leggyakoribb oka, hogy a szem anteroposterior átmérője túl rövid.

A myopia szórólencsével, a hypermetropia pedig gyűjtőlencsével korrigálható. Az ideális szemben a cornea elülső felszíne tökéletes gömb része, vagyis a látás szerepe a valóság megismerésében egyes meridián görbületi sugara azonos.

A valóságban azonban gyakori, hogy a cornea görbülete nem teljesen szabályos, az egyes meridiánok görbületi sugarai különböznek: ez az állapot az a látás szerepe a valóság megismerésében vagy astigmia.

Jellemző, hogy a tárgy képe részben a retinára, részben pedig a retina elé vagy mögé vetül: az állapot hengerlencsével korrigálható. A szem belnyomásának szerepe az optikai rendszer stabilizálásában A szem optikai rendszere csak akkor működhet kifogástalanul, ha a cornea, a lencse és a retina egymástól való távolsága állandó. Ezt a távolságot a szem belnyomása intraocularis nyomás tartja fent, a nyomást a csarnokvíz folyamatos keletkezése és felszívódása tartja állandóan.

A látás szerepe a valóság megismerésében, A valóság látszata

A csarnokvíz, amelyet a sugártest corpus ciliare szecernál, a hátsó szemcsarnokból a pupillán keresztül az elülső szemcsarnokba áramlik, ahol a Schlemm-féle csatornán keresztül a vénás rendszerbe szívódik fel.

Minthogy a szem külső burkai, az ínhártya a látás szerepe a valóság megismerésében és a cornea rugalmatlanok, a folyadék keletkezésének és felszívásának dinamikus egyensúlya következtében a belnyomás állandó, kb. A csarnokvíz átlagosan óránként újul meg. A szekréció és a felszívás egyensúlyának megbomlása a szem belnyomásának fokozódásához, glaucomához vezet.

látás hermann bergholz 2 25 myopia vagy hyperopia

A glaucomás állapot károsíthatja a retinát, vakságot okozhat. Közelre nézéshez való alkalmazkodás akkomodáció A távolba néző azaz nem akkomodáló szem fénytörő rendszere a 6 méternél távolabbi tárgyakat a retinán képezi le. Az ennél közelebbi tárgyakról érkező fénysugarak elmosódott képet alkotnak a retinán, az egyes pontok kis látomás a vbn-nél torzulnak.

Ahhoz, hogy a közelebb lévő tárgy képe a retinán képeződjék le, a szem fénytörését meg kell növelni. Emberben valamennyi fénytörő közeg közül egyedül a lencse fénytörése szabályozható azáltal, hogy a lencse elülső felszínének görbületi sugara megváltozik. A távolba néző szemben a többegységes simaizomból álló musculus ciliaris ellazult állapotban van, a lencsén tapadó a látás szerepe a valóság megismerésében rostok zonula Zinnii rostok feszesek, a lencsét viszonylag laposan tartják.

Közelre nézéskor a musculus ciliaris összehúzódik, a zonula rostjai előrefelé húzódnak, elhúzódnak a lencsétől, a lencse pedig saját rugalmasságának hatására — elsősorban az elülső felszínén — domborúbb lesz akkomodációs reakció. A musculus ciliaris beidegzését, az akkomodációs reakció többi összetevőjét a szemek konvergálása, pupillaszűkület a látáshoz kapcsolódó motoros funkciókkal együtt a fejezet további részében írjuk le.

Fiatalkorban — kb. Ez annyit jelent, hogy kb. Idősebb korban a lencse rugalmassága csökken, a musculus ciliaris összehúzódását követően a görbületi sugár nem változik, a lencse közelre nézésnél is lapos marad. Ennek következtében a fixált közeli tárgy képe a retina mögött keletkezik. Ez az állapot a presbyopia, amely gyűjtőlencsével korrigálható. A fotoreceptorok működése és a fényingerek feldolgozása a retinában A retinát belülről az üvegtest corpus vitreumkívülről a pigmenthámsejtek rétege határolja A a látás szerepe a valóság megismerésében kettős funkciójuk van: 1.

A fotoreceptorsejtek a retina legkülső rétegében helyezkednek el, így a fénynek a retina valamennyi rétegén át kell hatolnia; a fotoreceptorokat fedő idegsejtek azonban áttetszőek, fényelnyelésük és -visszaverésük minimális. Egyetlen helyen, a látás szerepe a valóság megismerésében fovea centralis területén, a csapok közvetlenül érintkeznek az üvegtesttel; ez a jobb felbontást, az éles kép kialakulását segíti elő.

Az áttekinthetőség kedvéért a részletek ismertetése előtt röviden összefoglaljuk a retina jelfelfogó és jelanalizáló működését.

E helyt csupán emlékeztetőül utalunk rájuk. Kialakulásuk, fejlődésük fokozatos, folyamatos és jellemző az egyes életkorokra — fejlődés pszichológia tanulmányaik a folyamatokra rávilágítanak. Kogníció Kogníció szorosabb értelemben a gondolkodás folyamatait jelenti. Tágabban értelmezve tartalmazza mindazt a mentális aktivitást, amik szerepet kapnak az információ megszerzésében, feldolgozásában, a megszerzett tudás megszervezésében és alkalmazásában. Az input, az output oldalát és a centrális folyamatokat magában foglalja az emberi elme.

A fotoreceptorok sötétben részlegesen depolarizált állapotban vannak, transzmitterleadásuk jelentős. Az elnyelt fotonok hatására a fotoreceptorok minden esetben hiperpolarizációval válaszolnak, ennek következtében transzmitterleadásuk csökken. A fotoreceptorokhoz kémiai synapsissal csatlakoznak a bipoláris, továbbá a horizontális sejtek interneuronok. Az ingerületátadás ezen a szinten elágazik: a transzmitterleadás csökkenésének hatására egyes sejtek depolarizációval válaszolnak előjelváltásmás sejtekben hiperpolarizáció következik be előjelváltás nincs.

A retina projekcióját az interneuronokhoz kémiai synapsissal csatlakozó ganglionsejtek képezik. A fotoreceptorsejtek, bipoláris sejtek és horizontális sejtek válasza gradált, akciós potenciált nem generálnak; a ganglionsejtek és az amakrin sejtek egy része a a látás szerepe a valóság megismerésében jelzések hatására az akciós potenciál sorozat frekvenciájának megváltoztatásával reagálnak. Ezeket a folyamatokat részletezzük az alábbiakban. A szem vázlata horizontális metszeten. Nem tüntettük fel a vázlaton, hogy a fotoreceptorok a pigmentepithelsejtekkel határosak, az egyéb neuronalis elemek az üvegtest felé esnek.

lehetséges-e a normális látás visszaadása hyperopia és annak kezelése

Fotoreceptorsejt típusok: pálcikák és csapok Az evolúció során két fotoreceptor típus, a pálcikák és a csapok alakultak ki: ezek aránya és jelentősége a látásban az egyes emlős fajokban különbözik. A retinán belül a kétféle fotoreceptor elhelyezkedése eltérő fajkülönbség is van : emberben a retina központjában a fovea centralisban csak csapok vannak, a pálcikák a retina perifériáján találhatók.

látomás 75 mi nagymama látásjavulása

A pálcikák rendkívül kis fényintenzitást képesek detektálni optimális esetben, teljesen sötétadaptált állapotban egyetlen rájuk eső foton képes az aktiválásukraa pálcikák válaszát viszont már közepes intenzitású fény telíti.

A pálcikák — nagy fényérzékenységüknél fogva — gyenge megvilágítás mellett is működőképesek, ezek felelősek az éjjeli látásért ún. A retinán belül egy-egy ganglionsejtnek több pálcika ad át ingerületet, ezzel a fényérzékenység tovább fokozódik, a térbeli felbontóképesség viszont romlik.

A pálcikák nappali megvilágítási körülmények között nem szerepelnek a látásban. A pálcikák nem különböztetik meg a különböző hullámhosszúságú fényt azaz nincs színmegkülönböztető képességükakromatikusak.

A csapok fényérzékenysége kisebb, mint a pálcikáké, és nagyobb fényintenzitás-tartományban működnek. A nappali látás a látás szerepe a valóság megismerésében csapok működését igényli.

Gyenge fényviszonyok mellett a csapok a látás szerepe a valóság megismerésében érzékelik a fényt, de ingerküszöbük felett igen nagy fényintenzitás-tartományt fognak át, normális nappali fényviszonyok mellett válaszuk nem telítődik. A csapok és a hozzájuk csatlakozó pályák felelősek a színlátásért l. A csapok sokkal kevésbé konvergálnak a csatlakozó neuronokon, mint a pálcikák, ezért térbeli felbontóképességük jobb, mint a pálcikáké.

A éjjeli látásban szereplő pálcikák és a nappali látást közvetítő csapok működésének felismerése vezetett a retina működésének duplicitásos teóriájához.

A scotopiás látás a gyenge megvilágításnál a pálcikák működésével összefüggő akromatikus látás; a nappali, csapok által közvetített színes látás a photopiás látás. A két fotoreceptor típusnak közös szerkezeti jellemzői vannak Külső szegmentumuk tartalmazza a fotopigmentet a fotoszenzitív alkotórészta belső szegmentum a sejtmagot és az anyagcsere-folyamatokhoz szükséges sejtorganellumokat. A külső és a belső szegmentumot vékony híd, a cilium köti össze. Mindkét fotoreceptor típus közvetítő idegelemekkel bipoláris, horizontális és amakrin sejtek érintkezik.

Szemműtét mínusz látás csapokban a sejtmembrán redőzött, a fotopigmenteket a sejtmembrán befűződései tartalmazzák. A pálcikákban a fotopigmentet tartalmazó membrán lefűződött a plazmamembránról, és az így keletkezett intracelluláris korongok nem kapcsolódnak a membránhoz.

A két fotoreceptor típus, a pálcikák és a csapok szerkezete Fototranszdukció A fény a fotoreceptorsejtben fotokémiai folyamatok sorát indítja meg, amelyek végül a sejt hiperpolarizációjához vezetnek. A legfontosabb lépéseket a Az alábbi leírásban a pálcikák fototranszdukciója a paradigma. A fototranszdukció vázlata A fotopigment szerkezete és működése A pálcikák fotopigmentje a rodopszin, egyintegráns membránfehérje, amely 7 transzmembrán szegmentummal kígyózik át a membránon 7-TM fehérje.

A rodopszinmolekula egyik aminosav-oldalláncához kovalens kötéssel kapcsolódik az A-vitamin retinol aldehidje, a retinál. A a látás szerepe a valóság megismerésében fehérjealkotórész az opszin. A rodopszinban és a különböző típusú csapok fotopigmentjében egyaránt retinál a prosztetikus csoport más néven kromofór csoporta fotopigmentek csak az opszin felépítésében különböznek.

A fotopigmenteknek más és más az abszorpciós spektruma, az eltérésekért az opszin felelős. A rodopszin abszorpciós maximuma nm körül van. Pszichofizikai mérések szerint az emberi látás félhomályban ugyanebben a hullámhossztartományban kékeszöld fény a legérzékenyebb. A szervezet nem képes A-vitamint szintetizálni, azt a táplálékkal veszi fel. A-vitamin-hiány esetén előbb csak a sötétben való látás képessége szűnik meg szürkületi vakságde tartós hiány esetén a fotoreceptorsejtek irreverzíbilisen degenerálódnak és végleges vakság alakulhat ki.

Ha a fotoreceptort fény éri, a rodopszin fotokémiai reakciók sorozatán megy át: a retinál addigi cisz-konfigurációja transz-konfigurációvá változik Ez rendkívül gyorsan, pikoszekundumok 10—12 s alatt megy végbe. Ezt követően, lényegesen lassabban 10—6 s a csatlakozó fehérje konformációváltozások sorozatán megy át, majd ezek egyik lépésében, kb.

Ez utóbbi a szereplője a további fototranszdukciónak, a második hírvivő a látás szerepe a valóság megismerésében. Ez az aktiválódás erősítő jellegű: egyetlen metarodopszin II molekula egymás után több transzducinnal reagál. A fotoreceptorsejt cGMP-szintjét a szintézis és a hidrolízis aránya szabja meg. A pálcikákban igen aktív a guanilát-cikláz. A cGMP-szint csökkenése a látási folyamat esszenciális lépése.

A fény által létrehozott reakció hihetetlenül rövid időn belül lezajlik, az amplifikáló folyamatok azonban ennél lényegesen tovább tartanak. A látás időbeli feloldóképessége akkor jó, ha a fényreakcióhoz csatlakozó kaszkád elég rövid időn belül leáll.

Ennek megfelelően a fotoreceptorokban inaktiválódik 1. Az inaktiválódási folyamatok nagyon hasonlítanak a 7-TM fehérjék és a csatlakozó G-fehérjék jelátvitelének szabályozási folyamataihoz. A retinál cisz- és transz-izomérjei A rodopszinmolekula — így a metarodopszin II — C-terminális vége több foszforilálható aminosavmaradékot tartalmaz, amelyeket a rodopszinkináz foszforilál, ezt követően pedig a fehérjéhez az arresztin elnevezésű fehérje kapcsolódik, amely gátolja a metarodopszin II G-fehérjét aktiváló hatását.

Az aktivált transzducin GTP-áz aktivitását több regulátorfehérje fokozza. A metarodopszin II transz-retinálra és opszinra bomlik. Ezt követően a transz-retinál — valószínűleg specifikus retinálkötő transzportfehérjéhez kötve — elhagyja a sejtet. A retinált a szomszédos pigmenhámtsejtek veszik fel, az aldehidet retinollá A-vitamin redukálják, majd továbbalakítják cisz-retinállá.

A látás, a hallás érzékszervi működései, fontos szerepet játszanak a mozgásszabályozásban. A helyzetérzékelés a fej- és a szemek térbeli helyzetének reflexes szabályozásához, illetve a testtartás és az izomtónus lásd 6. Látás Az állatvilág és természetesen maga az ember is a külvilágról szóló, a külvilágban történt eseményeket a látható fény feldolgozása alapján szerzi meg.

Ezen utóbbi ismét visszajut a fotoreceptorsejtbe, és a szabad opszinhoz kötődik. Ez a folyamat igen lassú, több percet vesz igénybe. A pálcikák rodopszintartalma a fény hatására való lebomlás és a sötétben végbemenő regeneráció egyensúlyától függ; tartós nappali megvilágítás mellett a pálcikák rodopszintartalma csökken.

Erős fénnyel megvilágított környezetből sötétbe kerülve a pálcikalátás scotopiás látás csak lassan áll helyre. A teljes sötétadaptáció mintegy negyedóra alatt következik be. Membránpotenciál-változások a fotoreceptorsejtekben Sötétben a fotoreceptorsejt membránpotenciálja —40 mV kevésbé negatív, mint az idegsejtek átlagos nyugalmi potenciálja —70 és —80 mV között : a fotoreceptorsejtek részlegesen depolarizált állapotban vannak.