Jövőkép a pedagógiában

Molnár Péter Hagyományos és modern jövőkép mint pedagógiai érték A felnövő nemzedékek jövőképe a pedagógiai antropológia fontos kérdése. A szerző bemutatja a generációs pedagógia elméleti hátterét, és egy konkrét összehasonlító vizsgálat eredményei alapján képet ad a magyar és a német fiatalok generációs jellemzőiről, jövőképük sajátosságairól.

Negatív tendencia, hogy a leendő középosztályt alkotó ifjúsági csoport tagjai körében a leggyengébb a gyermekvállalási hajlandóság.

A generáció központi kategória a pedagógiában, mivel az emberi életben a nevelés, tanulás és képzés előfeltételezi a generációs viszonyokat. A mai felgyorsult társadalmi változások azonban megkérdőjelezik a hagyományos, viszonylag nagy generációs távolságot, amelyben a fiatalok a felnőttek által képviselt vagy elképzelt jövőre készülhettek fel Molnár—Zinnecker a,b; Molnár A fiatalok hagyományos jövőképének tartalma a bizalom és a reménykedés mint a következő generáció életfeltételeinek és kulturális értékeinek biztosítása, következésképpen az ember antropológiafelfogásának jövőkép a pedagógiában leglényegesebb eleme.

Ha a pedagógia lényegét a generációk közötti viszonyként fogjuk fel, akkor a társadalmi reprodukció leggyakrabban előtérbe állított iskoláztatási, foglalkoztatási és hatalmi szempontjai mellett a társadalom biológiai reprodukcióját sem hanyagolhatjuk el. A generáció eredeti alapfogalma is a családon belül elhelyezkedő fiatalok, szülők, nagyszülők generációs jövőkép a pedagógiában jelenti.

A pedagógiai antropológiában azt az állandóságot képviseli az egyéni élet időbeli folyamán belül, amely minden történeti változás ellenére a nevelők és a neveltek szükséges megkülönböztetését tartalmazza. Ez a pedagógiai felfogás jövőkép a pedagógiában biológiai születés és öröklés kérdéseinek elsődlegességére utal, amelynek gyakorlati hasznát a családi szocializációval kapcsoljuk össze.

Ebből következően egy kulturális és egy biológiai irányzatot különböztethetünk meg a pedagógia lényegének generációs meghatározásában. A részletes elemzés előtt megemlítem, hogy az individuális fejlődés során 17 éves korra tehető a jövő tervezésének érettebb, a felnőtt életformához hasonlítható megjelenése Molnár Természetesnek tekinthető, hogy a fiatalok optimistábbak idősebb társaiknál. Ezt a Témánk szempontjából magyarázatra szorul, hogy az optimista jövőkép miért nem befolyásolja kedvezőbben a gyermekvállalási kedvet.

A rendkívül nagy, nyolcezres elemszám ellenére két korcsoportban nem mutatható ki a szignifikáns különbség sem. Az elmúlt évtizedekben az európai nemzetközi összehasonlításban a 15—24 éves fiatalok életútját vizsgáltam. Kiinduló adatnak tekintem jövőkép a pedagógiában, jövőkép a pedagógiában e korcsoportban a fiatalok átlagosan 1,56 gyermek tervezéséről számolnak be.

Közösségi élmény és pedagógia - Pedagógus Expo

A pedagógiai generációs koncepciót közvetlenül érintik a kedvezőtlen demográfiai folyamatok, jövőkép a pedagógiában az oktatás sokoldalú értékelésén belül három problémát emelek ki. Az előrelátható jelenségeket nem építette be a koncepcióba. Például a felmenő rendszerben működő pedagógiai tervezést nem akkor kezdtük el, amikor az alacsony létszám miatt értelmes minőségi javításra lett volna lehetőség.

Az oktatás olyan értelmes beruházás, amely önmagát gerjeszti a gazdasági haszon értelmében. Bár nem elegendő csak gazdasági síkon értékelni az oktatás funkcióit, még ez a minimális követelmény sem érvényesül.

Hagyományos és modern jövőkép mint pedagógiai érték

Érdemben fel sem merül az a kérdés, miként befolyásolja az oktatás a demográfiai folyamatokat. Azt a kérdést kívánom felvetni, hogy az oktatási-nevelési rendszer értékrendjében miképpen jelenik meg a fiatalok jövőképének formálása. Ez a téma közvetlenül érinti a nemzetközi összehasonlításban általam vizsgált ötvenéves civilizációs fejlődést és a demográfiában számon jövőkép a pedagógiában gyermekvállalási tervet. Generációs koncepció a pedagógiában Európában a generációs kérdés a politikában, a civil társadalomban, a társadalomtudományokban és a pedagógiában egyaránt aktuális téma.

A pedagógiai kérdések jövőkép a pedagógiában meghatározásához a társadalomtudományokban megjelenő három alapkoncepcióból indultam ki Liebau Jelen cikk témáját a harmadik felfogás érinti, amelyben a nevelés alapvető viszonyítása a közvetítő és a befogadó generáció megkülönböztetése.

Schleiermacherrel ellentétben nem a neveléselméletet vezeti le a generáció fogalmából, hanem fordítva: a neveléselméletből kiindulva határozza meg a generációk funkcióját.

A személyes jövőkép meghatározása

Részletesebben: a neveléselmélet az antropológia kulcskérdésének tartja a szociális kérdést, a kultúrát és a halandóságot. A nevelést olyan társadalmi tevékenységnek tekinti, amely által a kulturális kontinuitás egy nem genetikus tevékenységi diszpozícióval valósul meg.

A nevelés szétosztható a közvetítés és a befogadás résztevékenységére, de ebből következően mindkét generáció lehet közvetítő és befogadó is. Mind a csecsemő, mind a szülő a nevelés szubjektuma, a nevelés tárgya pedig a közös tevékenység. A jövőkép a pedagógiában kettős felfogása jövőkép a pedagógiában kölcsönös kapcsolatrendszerben ábrázolható, ahol mindkét generáció a nevelés szubjektuma és a tevékenység tárgya a kultúra. Jövőkép a pedagógiában, Sünkel nem az antropológiából, hanem közvetlenül a nevelésből vezeti le a generációk funkcióját.

Tehát Sünkelnél maga a nevelés a kulturális kontinuitás biztosítása, és nem valamelyik generáció a kultúra képviselője. Ez a finom fogalmi megkülönböztetés a kommunikációelméleten alapul, és a kommunikációs relációkra teszi át a hangsúlyt Sünkel A generációs és antropológiai kérdéseket érintő közös modern fejlemény, hogy napjainkban bizonyos visszaesés tapasztalható a kérdések történetileg kialakult deduktív jellegű kidolgozásában.

Új Pedagógiai Szemle november - Hagyományos és modern jövőkép mint pedagógiai érték - EPA

Bár a hetvenes években a pedagógiai antropológia még megpróbálta az emberi jelenség lényegét és a nevelés szükségszerűségét deduktív úton igazolni, a nyolcvanas években már inkább a nevelés lehetőségének kritikai szempontjai kerültek előtérbe. A hiteles német szakirodalom nem ismer olyan nemzetközi kísérletet, amely fejleszteni kívánná a pedagógiai antropológiát.

Klika szerint csupán történelmi rekonstrukcióval vagy egyes speciális szempontok kiemelésével találkozhatunk Klika Hazai viszonylatban szerencsés kivételnek számít Angelusz Erzsébet munkássága, aki a filozófiai antropológia jövőkép a pedagógiában alaposan megvizsgálta a nevelés és a társadalom viszonyát. Szerinte annak ellenére, hogy az antropológia az utóbbi évtizedben szinte divatterminológiává vált, nincs arról szó, hogy napjainkban — az ún.

Ez a vizsgálódási irány az egyes és általános kapcsolata körül kialakult filozófiai vitákkal, irányzatokkal hozta szoros kapcsolatba a filozófiai antropológiát. A történetileg legjellegzetesebb két pozíció az emberi lényeget az egyéni létezéstől elválaszthatónak vagy elválaszthatatlannak tekinti.

Molnár Péter

Első esetben az emberi élet esszenciája nem saját tevékenységétől, hanem valamilyen világlélektől, ideáltól, istentől stb. A nevelés kulturális szabályozó szerepe természetesen akkor működött hatékonyan, ha a társadalomban legalábbis értékbeli összhang uralkodott.

A mai társadalom eszmény- és értékteremtő aktivitásának hanyatlása több tényezővel magyarázható, és közvetlenül érinti a pedagógiai elméletet és gyakorlatot. Témánk szempontjából kiindulópontnak tekintem Angelusz Erzsébet helyzetértékelését, amely szerint az egyre összetettebb és ellentétesebb társadalmi hatások kereszttüzében az iskolai nevelés egyre kevésbé tudja elérni saját céljait.